2006. január 25., szerda General Toronyóra láncon Azt nem láttam, de arra tippelnék, hogy van az is. Valamelyik doboz mögött. Ha nem egyben, akkor minden alkatrész hozzá. A Rákóczi Ferenc utca elején, a fodrász mellett (ahol egy öreg vágja a fiával, és amivel szemben egy másik fodrászat van) van a HOFER. Cégér gyanánt egy fehér pvc csőből van a név kikanyarintva, benne fényekkel, amit még nem láttam világítani. Ebédidő déltől kettőig van, én 13.50-kor fordultam volna sarkon, ám az öreg messziről kiáltott, hogy ácsi! Takarófóliát akartam venni, amire az öreg annyit mondott: van...valahol. Az üzlet belülről úgy néz ki elsőre, mintha egy költözködésnél használnák raktárnak. De mondjuk egy tömbnyi lakó költözik. Iszonyatos rumli. Az egymásra hányt megszámlálhatatlan kacat (na ezért élőben lehet, hogy kapnék egy fülest az öregtől) közötti szűk ösvényen ütöttük nyélbe az üzletet. Vagyis ütöttük volna, mert nem találta a fóliát: - Van, pedig tudom hogy van még pár...hmmmm...azok mögött a dobozok mögött lesz, el kell pakolni. A közelben van? Megegyeztünk, hogy átugrok a Rómerba egy kávéra, aztán újra jelentkezem. Úgy fél óra múlva értem vissza, a fólia meglett. Gyors oktatás fólia típusokból: vékonyabb, szakadós - olcsóbb; vastagabb - extra járható ("olyan mint a parasztbecsület, át lehet rajta gyalogolni..eheh"); vastagabb - létrázható. Megvettem a járhatót, mire az öreg bekédezte, voltam-e már nála, mondok hogy nem, na erre felcsillant a szeme: - Akkor jöjjön! Beléptünk egy ajtón, és az előzőnél egy még zsúfoltabb(!) szoba fogadott. Na az talán überelte az előzőt is. Itt a kisebb méretű dolgok voltak többségben, ezért a hatás is erősebb. Gyerekkorom derengett fel, amikor apám pincéjében voltam 1001 kacat ura, és fél gyerekkoromat ezek szerelésével, pakolásával, tönkretételével töltöttem - de ez azon is túl tett. Az öreg nem titkolt büszkeséggel sorolta mi minden tart, olyan finomságokat is kiemelve, mint: "... mert van csavarhúzó, ami szar, meg van, hogyismondjam, profi. A múltkor kérdezem az urat: a jó kell, vagy a gyengébb? Mer' az egyik kétszáz, a másik nyolcszáz. Hát megvette a szart, mert ugye csak egy szem csavart akart becsavarni." És élezést is vállal, "most nem azt mondom, hogy hozza ide a konyhakést...inkább szerszámokat: metszőolló, bárd, körfűrész...". Egyszerűen lenyűgözött ez a bolt. Nevében - és szóróanyagán - a faipari és barkács vonalat emeli ki. Mielőtt bárki félreértene: nem arról van szó, hogy itt mindenféle bizbasz, meg kacat, meg kütyü kapható. Van itt Bosch fúrógép, Martin-Müller szalagfűrész, Palmatex ragasztó, lambéria, hajópadló, festék, szerszám. Meg mindenféle kütyü.   | ezt trepljov írta [14:50]

2006. január 24., kedd General Jegek ura Most hogy ilyen hideg lett, feltettem magamnak a következő kérdéseket: Győr ugyebár a folyók városa. A folyószabályozás holtágak levágásával jár. A holtágakban nem folyik a víz. Az állóvíz hidegben befagy. A befagyott vizeken korcsolyázni szokás. No, jó, de melyiken? Milyen állapotok uralkodnak befagyott szabad vizeinken? Kérdésünkre választ várnánk, megköszönve előre is szépen. De folytatnám a gondolatmenetet: ér korcsolyázni a kis csapadékelvezető tavakon (called as Ruszki-tó) is? Van olyan Győrben, hogy melegedő? Foglalkozik ezzel a dologgal bárki is? Vagy ha jég, akkor az kizárólag a műjég? Melyik iskola önti fel manapság az udvarát, hogy a tornaórákon korcsolyát húzhasson minden nebuló? | ezt gyeregyuri írta [22:46]   General Téma: Fw: Fontos!!! Feladás dátuma: január 23., 09:47 Üzenet szövege --------------------------------------------------------- > --------------------------------------------------------- > > Kevesen tudják, hogy egy evőeszköz leejtése > > milyen hatással lehet életükre. > > egy orosz bölcsességről van szó, több száz éves > > szóval valszeg nem hülyeség! > > Ha leejtesz egy kést vagy villát vagy kanalat, > > utána meg kell kocogtatni az asztal szélén. > > > > AKKOR IS ha utána a mosogatóba dobod! > > > Ellenkező esetben még aznap, de másnapig mindenképp > > lesz egy "rossz vendéged".  > > Ez annyit jelent, hogy felkeres egy általad nem kifejezetten kedvelt személy. > > > > Ha ezt el akarod kerülni, akkor kocogtass. > > Ennyit megér a dolog. > > > > Ha ismerőseidnek is jót akarsz, küldd tovább ezt a levelet! > > > > KÖSZÖNJÜK A FIGYELMEDET! > > gyeregyuri | ezt trepljov írta [14:49]   General A (csak számomra?) emlékezetes Széchenyi-parkoló rakétasílójának egyik darabja a Rómer ház szivarszobájában áll, szebb időkre várva, ám szerencsésebb társa mobil hirdetőoszlopságig vitte! A baros úti csónakos szomszédságában lett leparkolva és nem tudom mit hirdet. Vajon hol lehet a többi? (Elkeseredett, hajánál fogva előhúzott próbálkozásnak tűnhet így az uborkaszezonban, de tényleg érdekelne.) Valaki tud valamit valamelyikről? (Azt már nem is részletezem, mekkora óriási ötletnek tartom a dolgot, ahogy odabaszták a sétálóutca sarkára.) | ezt trepljov írta [14:33]

2006. január 23., hétfő General Vagyunk, leszünk. Nem csuktuk be a kaput. Lesz még napi bejegyzésdömping. Amint vége a leadandóknak a vizsgaidőszaknak a projekteknek és elkezdődött a következő félév. Túl sok a gépelnivalónk. Addig türelmet és megértést kérünk a lassan csordogáló bejegyzések miatt. Terveink között szerepel például a következő témák megírása: Na jó, de mit adtak nekünk a rómaiak? Mit javaslunk barokk helyett a városmarketingnek? Miért nem fair az NKA nagyrendezvényeket támogató döntése? Győri antikvárium-mustra, avagy hol mennyibe kerül Danielle Steel? Japán kaja a városban. Kipróbáltuk. Ízlett. Városi pékségkörkép. Annyi jót ettünk az elmúlt hónapban, hogy hajaj. Temetői körkép. Ha már a fővárosi temetőkről van ilyen. Hotspotok a városban. Think global, eat local. Élet a Tescon túl. Mit együnk, ha a helyi gazdálkodókat szeretnénk támogatni? Ha a barátaink betartják az ígéretüket, akkor indul egy lapszemle is az 1945 és 1956 közötti helyi sajtóból. Szervezzük áprilisra a Győrben járunk: Jó, de hol? vetélkedőt gyalogos és kerékpáros csapatokra komponálva. Indul az exkluzív borkultúra tanfolyam is még februárban. Ehhez Nayrobinak van köze. Lesz Mediawave előzetes is. Itt is, meg náluk is. Gyeregyuri Team | ezt gyeregyuri írta [00:11]

2006. január 18., szerda General Győrben vagyunk. Jó, de hol? XVII. Klikk a képre nagyításért! ( Az előző heti megfejtés: Széchenyi tér vásár és hóolvadás után. Annyira gázos volt a helyzet, hogy a tornyosban külön felszólaltak miatta a lakosok. Persze kaptak ígéretet, hogy ilyen többet nem lesz. De hol lesz akkor már a tavalyi hó? Az egész hóolvadásos dologról az ukrán barátom története jutott eszembe, akinek volt szerencséje szibériai bányászkolónián járni. Gyakorlatilag annyira hideg van arrafelé télen,hogy senki nem mozdul ki a jól fűtött házából. Ha kimozdulnak, akkor csak a szomszédba, és oda is csak azért, hogy legyen kivel tajrészegre inniuk magukat. Mást nem is nagyon lehet csinálni. Innentől két opció létezik: vagy magukra gyújtják a házat duhajkodás közben, vagy hazafelé menet óraszerelésre adják a fejüket -gyk. fejjel előre belebuknak a hóba. Ez utóbbi kapcsán a népnyelvben a hóvirág kifejezés használatos, mivel a két ház között megfagyott, és a sűrű havazásban eltemetett részegek csak a tavaszi melegedés hatására kerülnek elő.   | ezt gyeregyuri írta [22:21]   General Borongoljunk (akkor végre)…II. A borvidék történetét röviden megpróbálom összegezni: A bizonyítható római kori szőlőművelés visszaesése, s elpusztulása után a magyar honfoglalás és államalapítás adott új lendületet az itteni szőlészetnek, s bár a honfoglalók találtak itt kisebb ültetvényeket, mégis a bencés szerzetesek kezdték meg a komoly gazdálkodást 996 után. Ez a vonal lényegében 1945-ig fenn állt és országos, sőt az apátság kiterjedt nemzetközi kapcsolatai révén nemzetközi hírnévre tettek szert az itteni borok. Az apátsági birtokok mellett, a győri káptalan, kisebb nemesek, s a győri polgárok is jelentős szőlőterületeket birtokoltak. Néha még messzi településekről is megjelentek külső birtokosok, ezt az állapotot a török hódoltságig követhetjük nyomon. A török idején nem szűnik meg a borászat, sőt ekkor kezdődik a régi apátsági pince építése is, ami a Dunántúl egyik legnagyobb ilyen építménye. A XVIII. század elejének ismert utazója és írója Bél Mátyás is megkóstolta a sokorói borokat és a következő kis szösszenetet vetette papírra az élmény hatására:  „Kevéssé híresek, savanykás, fanyar zamatuk miatt, de jó belőlük evés után töltekezni…” A XIX. század  a fejlődés százada volt a borászatot illetően, de ezt a prosperitást és technológiai fejlődést a világméretű filoxéra járvány teljesen tönkre tette. Az 1880-as, 1890-es évek sajnos a szőlők kipusztulását és sok helyen a szőlészet végleges abbamaradását hozták. A védekezés részeként megjelentek az új fajták, amelyek ma is ismertek, s velük együtt a rossz minőségű amerikai eredetű direkttermő fajok is, amik a minőségi borászatot alapjaiban ásták alá(Noah, Delawari, New-York, Izabella…stb.) Az apátság gazdasági erejét és borászatának kiválóságát, hozzáértését jelzi, hogy a 20-as, 30-as évekre a borvidék ismét a nevesek közé sorolódik, s borai több borversenyen, nemzetközi vásáron díjakat hoznak el. Pl. igen nagy hírnévnek örvendett a Tényői Vörös nevű bor, melynek állítólag gyógyhatása is volt, s a patikákban is árulták, mint a vitaminhiány, vashiány és étvágytalanság legfinomabb gyógyszerét A szocialista időszak felemás eredményeket hozott. Felszámolta a kisbirtokosságot és az apátsági birtokok is szövetkezeti kézbe vándoroltak, a minőség nem javult, sőt a tömegtermelés miatt inkább romlott. Az ültetvényes termelés miatt a hagyományos, helyi ízek, fajták igencsak elvesztek. Természetesen történtek fejlesztések is, ezek a borászati technológiákban jelentek meg markánsan, pl. több hatalmas korr-acélból készült tartály került felállításra, viszont a palackozás gyakorlatilag megszűnt. Dicsérhető viszont a helyi borászok áldozatos munkája, mely a borvidék megmaradásáért, fejlesztéséért mindent megtett. A 80-as évektől, aztán pozitív változásokkal is találkozhatunk, telepítések, technológiai fejlesztések történtek. A rendszerváltás után evidencia volt a borvidéki státusz visszaadása. A kárpótlások és a földbirtokrendezés zűrös időszaka után lassan helyre állt a nyugalom, a magán és céges gazdaságok vették át a termelést a mintegy 600-650 hektárra zsugorodott borvidéken. A nagy lelkesedést, a kevés támogatás, tőkehiány és az ágazat általános válsága csökkentette, mára mégis elmondható, hogy néhány termelőnek, cégnek sikerült fennmaradnia és ha az ég is úgy kívánja, talán lesz szép jövő a szép borok mellé. Ha az ember bevásárlóközpontokban  keres borvidéki borokat általában a Chardonnay-t és Olaszrizlinget találja a polcokon. Feltűnik, hogy nem csak helyi, hanem pl neszmélyi vagy meglepő módon balaton környéki borvidéki borászatok is előszeretettel dobnak piacra Pannonhalma környékéről felvásárolt szőlőből készített borokat. Ez egyébként sokáig igazolta azt a tézist, hogy a helyi erők még nem tudtak kellőképp megerősödni. Jelenleg a lassú fejlődés eredményei törnek elő. Piacra került, s immár 2 éve sikeres az Apátsági pincészet sorozata, amely közül a Chardonnay és a Tramini mellett kis kedvencem a Tricollis Cuvée, amely egyfajta emblematikus bor a pincészet palettáján. Az apátság borai azóta több nemzetközi versenyen kiemelkedően szerepeltek. Ne feledkezzünk meg az itteni fejlesztések kapcsán megemlékezni, a tragikus hirtelenséggel elhunyt Gáál Tibor munkásságáról, aki szakmai hozzáértésével, szervezőkészségével elindította–újraindította a bencések szép borászati hagyományait. Halála után a szintén nagyon szimpatikus és tehetséges Liptai Zsolt neve fémjelzi a pincészetet. A kép persze akkor teljes, ha a teljesség igénye és mindenfajta reklám-vád kikerülése okán megemlékezünk néhány borászatról., pl. a volt TSZ helyén, a régi apátsági pincészetet birtokoló Szent Márton Hegyi Borászati KFT-ről, ahol óriási élmény az ódon pince megtekintése, s a borok is kiválóak, nekem a rajnai rizlingjük a kedvencem…engedtessék meg egy kicsit a személyes vonal becsempészése. Nem kis méretekkel dolgozik a Kajárpéc melletti Törésvár KFT, ahol az asztali borok mellett néhány szép minőségi élménnyel gazdagodtam anno, pl az Irsai Olivér 2002-ből….Pannonhalma központjában találjuk Hajduk Henriett „borbirodalmát”, ahol kellemes környezetben kóstolhatóak a finom, s több díjat elnyerő borok, Écsen dolgozik szép új borászatában, a borvidék Hegyközségi Tanácsának vezetője, Dr Vaszari László, akinek én magam is sokat köszönhetek a borkultúra irányában tett kezdő lépéseim elkövetésénél. A Rajnai Rizlingje mellett, amihez csak gratulálni lehet, fontos megemlíteni, hogy Királyleánykája is első rangú, amely a közelmúltban a megye bora választás győztese volt A borvidék kisebb nagyobb termelői (Pl. Babarci pincészet, Soós pincészet) egyre szebb és jobb minőséggel lepnek meg minket, s dicséretes, hogy közülük többen a szakboltok pultjain is megjelentek. Mindenesetre egyet mindenképp tegyünk meg, ha a borvidéken járunk ne mulasszuk el felkeresni a kisebb pincéket sem, ahol már több helyen szervezett formában is belekóstolhatunk a hajdan szebb napokat megélt borvidék mindennapjaiba. S végezetül-kedves győri és Győr környéki borbarátok- segítsük azzal is szűkebb pátriánk termelőit, borászait, hogy megkóstoljuk finomabbnál finomabb boraikat, s ha ízlett-ezt magam is garantálom- vigyük el a hírét és persze ha lehet, fogyasszunk belőle minél többet, ahogy a már fent idézett Bél Mátyás is javasolta 300 évvel ezelőtt...Egészségünkre! ezt Nayrobi írta [16:20]

2006. január 17., kedd General Borongoljunk (akkor végre)…I.   Ha már múltkor oly nagy lendülettel beharangoztam lássunk hozzá. Ahogy figyelem a cikkeket, a blog sok tekintetben erős gasztro vonallal bír, ezt némileg erősíteni fogom, de ily punnyadós téli napokon ez talán bocsánatos bűn. Szóval kis hazánk meg van áldva minden fontos olyan adottsághoz, amely a jó bortermeléshez kell, így aztán immár évszázadok óta az ország területének jelentős része több mint alkalmas szőlőtermesztésre-borkészítésre. Az éghajlat rendben, a talajviszonyok kiválóak, a történeti hagyományok szintén hatalmas töltetet adnak, tehát mi lehet a probléma, gondolhatnánk sokan.!? Erről majd egy külön írás szóljon, koncentráljunk a jobbik oldalra: Jelenleg mintegy 3,5 millió hl évi bortermeléssel számolhatunk, az egy főre vetített borfogyasztásunk kb. 35 liter/év. A világ nagy bornemzeteinek sorában a 12-14 hely jut számunkra. Ezt a mennyiséget 22 történelmi borvidékünk reprezentálja, nézzük ezeket szépen egyesével: Úgy gondoltam Győr környékével kezdem a sort, már csak a lokálpatriotizmus feltörő érzelemgejzírjei miatt is, és persze azért is, hogy kicsit tegyük helyre a Pannonhalma-Sokoróaljai–borvidék kérdését. Nem tudom mi lenne annak a közvélemény-kutatásnak az eredménye amely e borvidék ismertségét tudakolná győri körökben, de vannak tippjeim a lesújtó eredményről… Az egykor Győri- borvidéknek nevezett terület jelenleg a Bakony nyúlványának számító Sokorói-dombvidék lejtőin és a Sokoróalja lankás domboldalain található szőlőültetvényeket foglalja magába. A borvidék hivatalos településein (Pannonhalma, Győrújbarát, Tényő, Győrszemere, Felpéc, Nyalka, Győrság, , Nyúl, Écs, Pázmándfalu, Kajárpéc,) kívül jelentős ültetvényeket találhatunk Győr-Ménfőcsanak, Tét, Gyömöre, Gyarmat, Csikvánd, Mórichida, Veszprémvarsány, Bakonypéterd, Sokorópátka, Táp, Lázi…stb térségéban is, ami a következőkben több helyen is felveti a borvidék bővítési lehetőségeit.(Ami azóta be is következett) A jelenleg alig 600 ha területtel bíró borvidék az ország kisebbjei közé tartozik, s jelenlegi formájában 1990 óta létezik(ismét). A szocialista időkben a borvidékhez nem tartozó jó bortermő hely érdemes címet érdemelte (ki), sokak szerint méltatlanul, s részben a Pannonhalmi bencések miatti politikai ellenérzés következtében. A fehérborok túlsúlya jellemző, ezek viszont bátran kijelenthető, minőségben felveszik a versenyt Magyarország többi fehérborvidékén termett nedűivel. A fajtákat illetően az Olaszrizling, Rajnai rizling, Chardonnay, Tramini, Irsai Olivér, Királyleányka a legnépszerűbbek, de gyakori a Cserszegi fűszeres, Rizlingsziváni is. A legújabb telepítéseken lehet találkozni néhány itt ez idáig nem annyira kultivált fajtával is, közülük kiemelkedik az Ottonel Muskotály, Souvignon Blanc és a Zefír…stb. Vörösbor az utóbbi időkben kevés termett errefelé, a többségük Kékfrankos volt. A Pannonhalmi Apátsági pincészet új telepítései között pedig a divatos Pinot Noire szőlőt találjuk. A fajtaösszetétel mindenesetre lassan, de biztosan átalakul: az eladhatóság, a minőség mellett a divat is fő módosító tényezők. Az éghajlati adottságokat a dombság és a Győri–síkság közötti minimális, de a szőlő számára fontos különbségek határozzák meg. A tél viszonylag enyhe, a nyár kevésbé forró és a csapadék mennyisége és eloszlása is optimálisabb. A délies lejtők pedig megfelelő mennyiségű napsütést kapnak. A talajviszonyokra általánosan jellemző, hogy megfelelnek a szőlőtermesztés kívánalmainak és meglehetősen nagy eltérésekkel is találkozhatunk: a löszös-homok, homokos-lösz, homokkő, homok, kavicsos-agyagos térszínek váltják egymást. A legjobb adottságok talán Nyúl, Écs, Pannonhalma térségében vannak, ahol helyenként több méteres löszfalakkal is találkozhatunk. Az ezeken képződött talajok biztosítják a legszerencsésebb ásványi anyag koncentrációt, ami létszükséglete a szőlőnek, bár a vulkanikus eredetű talajokkal természetesen nem tud versenyre kelni. [folyt.köv.: A borvidék történetét röviden próbálom összegezni...] | ezt Nayrobi írta [12:03]

2006. január 11., szerda General Győrben vagyunk. Jó, de hol? XVI. Special edition. Respect to Szűk Ödön Klikk a képre nagyításért! ( Az előző heti megfejtés: Ez valóban a Zichy Palota. Keglovich Ferencné birodalma. Origó minden barokk- és bababarát számára, futószalag-esküvők helyszíne.) | ezt gyeregyuri írta [22:37]

2006. január 10., kedd General Gratulálunk! Megírtuk korábban, hogy a haverok továbbjutottak Ausztriába. Január hetedikén pengettek is a sógoréknak Bécsben. És harmadikak lettek. Éljen! És akkor várnánk a beszámolót, kedves Pozva! De a busznyi rajongó is bekommentezheti az élményeit, mert tényleg kíváncsiak vagyunk. Update: Közben találkoztam a cinemasinisztával, aki elmondta, hogy csak az első kettő csapat jutott tovább a döntőbe. A zsűri másodiknak hozta ki őket. A közönségszavazásban meg ötödikek lettek 90 szavazattal. Ez így összesen a harmadik helyre lett elég, két labanc zenekar mögött. De sebaj, mert jól megóvják a dolgot, úgy kurucosan. Ugyanis a kiírásban az szerepelt, hogy a külföldi látogatók által leadott szavazat kettőnek számít. Ha a magukkal cipelt és leitatott 47 főnyi magyar rajongó közül néhányan nem is bírták érvényesre kitölteni a szavazócédulát, akkor sem stimmel valami. Ez azt jelentené, hogy a 600 főnyi közönségből egy árva osztrák sem szavazott rájuk. (Vagy a magyar szavazatokat nem számolták kettőnek.) Várjuk a további fejleményeket. | ezt gyeregyuri írta [11:05]   General Műsorajánló Aranyos volt Eifert János, akit legtöbben a Győri Hét címlapján található fotómontázsairól ismerhetnek. Elküldte a hírt, hogy meglátogatta a legrubensibb combú magyar médiajelenség, Borbás Mária (nélküle nem Főtér a Főtér!) és kis csapata, hogy filmet készítsen a híres fotósról és családjáról. Mivel a Hír TV-n lesz látható az anyag, ez volt az e-mail tárgya: Nem politika! Kis nyugodt, békés doku-portrét ajánlunk tehát egy győri illetőségű művészről. | ezt gyeregyuri írta [07:15]

2006. január 9., hétfő General A hangversenyen   egy család ült mögöttem. Apa, anya, két gyermek. A nyitó tétel közepe táján érkeztek. Kabátban. Aztán persze nekiálltak vetkőzni, cipzárazni, fészkalódni, rámolni. Ruháikat a mellettem lévő üres székek támlájára tornyozták. Pedig a ruhatár ingyenes volt. A gyerekek nagyrészt nyugodtak voltak egyébiránt. Csak egy kicsit pusmogtak. Anyuka, mint jó szülő, időnként cuppogós csókokat dobott valamelyik gyermeke fejére. Bár igaz, akkor egyszerre sokat. Apukának viszont, úgy emlékszem a notturno tételben, támadt kedve a térdein dobolni. Méghozzá jól hallhatóan, már-már hangosan. Így aztán szinte kezdtem is volna megneheztelni ezekre - az egyébként minden bizonnyal jóravaló - emberekre. Magamban még azt is fontolóra vettem, hogy intőleg rászólok apukára. "Uram, ha ez a dobolás még kellene ide, akkor, higgye el, Mendelssohn belekomponálta volna" De hát aztán persze nem szóltam semmit. Nem kell a dolgot túlreagálni. Az élet nagyobb megaláztatásait is szó nélkül hagyom. Most se akarjak önérzetes lenni, meg okos, sem bosszús, gondoltam, a helyzettel megbékélve. Meg aztán fő, hogy itt vannak! Mert itt jó helyen vannak! Nem árt elnézőnek lenni.  Hosszú az út, amíg az ember beül élete első hangversenyére! (Patetikusan szólván.) Meglehet ezért is jó, hogy időnként vannak ilyen ingyenes koncertek! - kezdtem el aztán ezen tűnődni (elvesztvén ily módon végleg a muzsika fonalát). Hm. Talán tényleg csak ennyi kell ahhoz, hogy egy család fogja magát, fölkerekedjen és elmenjen hangversenynézőbe? Ki tudja, ha gyakrabban volnának ilyen ingyenes koncertek (abban a pillanatban ezt persze távolról sem az egyébként is hangverseny látogató közönség kedvéért gondoltam), akkor még az sem teljesen kizárt, hogy ezek a jóemberek gyakrabban járnának el meghallgatni! Esetleg még az is megtörténhetne, hogy egy idő után apuka már nem dobolna a térdein. Hm. És persze időben is érkeznének, töprengtem magamban tovább. Az öntelt, fölényeskedő és finnyás sznobok meg addig méltósággal tűrnének.       | ezt fidelio írta [13:45]   General Év végi roham összesítés Köztudott, hogy karácsonykor vásároljuk a legtöbb könyvet. A könyvkereskedők az évi forgalmuk harmadát ekkor realizálják. Volt szerencsém beszélni a város legnagyobb könyvesboltjában dolgozó ismerősömmel. Kértem, hogy mondja el, mi volt a top három könyv, ami a legdurvábban fogyott az ünnepek előtt: Az első helyen szakácskönyv. Nem meglepő, igaz? Viszont az már meglepő lehet, hogy ez a könyv az 1999-es kiadás utánnyomott verziója és nem médiahátszéllel megtámogatott sztárszakács jegyzi. Polcz Alaine: FŐZZÜNK ÖRÖMMEL! (EGÉSZSÉGESEN, GYORSAN, OLCSÓN) Kiadó: Kalligram Könyvkiadó , 2004 Második és harmadik helyre két szerző futott be: a francia történelmi regényeiről ismert Robert Merle és a Nagy Könyv játékban egészen sokáig elvánszorgó Száz év magány szerzője:  Gabriel Garcia Marquez.   | ezt gyeregyuri írta [11:07]

2006. január 7., szombat General Mindenki matematikája Egy képes feladattal szeretnék kedveskedni azoknak, akik szeretik a matematikai jellegű fejtörőket. A kérdés: hány éves a kisgyerek, akinek az ajándékot vettem? (a vakus bénázásért elnézést kérek) | ezt trepljov írta [15:36]   General Győr digitális város (respect Szűk Ödön) Ez az információs terminál már elég régóta a benne rejlő kompjuter információit mutajta csupán. Jól van ez így? | ezt trepljov írta [15:33]   General Győrben vagyunk. Jó, de hol? XV. Klikk a képre nagyításért! (Az előző heti megfejtés: A Kálvária utcában álló Kamillus templom bejárata mellett van a falba építve ez a tábla. Úgy tűnik, hogy a II. vh. előtt ez jelezte a műemléki védettséget. Persze biztosat nem tudunk róla, úgyhogy majd jól megkérdezzük Perger Gyulától, a múzeum igazgatójától.) | ezt gyeregyuri írta [08:42]

2006. január 5., csütörtök General Hova menjünk kirándulni hóvihar esetén? Tavalyi történet következik. 30-án mentünk el kirándulni a Sokoróba tizenkettedmagunkkal. A túrát jó előre meghirdettük. Akkor még azt hittük, hogy nyakig sárban csúszunk-mászunk majd a dombtetőn, de a túra előtti pár napban az időjárás minden képzeletet felülmúlóan teljesített hóügyileg, úgyhogy sarkvidéki expedíció kerekedett a dologból. A nagy ötlet az volt, hogy gyalogoljuk le a karácsonyi össze-vissza evészetben felszedett kilókat egy nyugis, 25 km-es gyaloglás keretében Ménfőcsanak és Pannonhalma között. Persze hóban nehezebb, így csak 10 km lett belőle, de az élmény nem akármi volt. Úgy gondoltuk, hogy a önsanyargatást egy egészen korai indulással (6:25) kezdjük, ami pár embernek azt jelentette, hogy a hajnalig tartó bulizásból esett be a 33-as busz megállójába. Jó ez a busz, mert 6:25 után nincs is, egészen délig. A sofőr halkan elnyomott szitokszavaival kísérve (mindenki jegyet vett, mindenki 1000-sel fizetett és felhordta a bakancsával a havat) jutottunk ki a Győzelem utca végéig, ahol már egészen soknak tűnt a hómennyiség. Láttuk a döbbenetet a reggeli busszal munkába siető csanaki benszülöttek arcán, ahogy lekászálódtunk a végállomáson és heves felesezésbe kezdtünk. Innen már turistaútvonalnak számít a Győrújbarátra felkanyarodó földút. Ezt a távot, még sötétben, körülbelül egy óra alatt abszolváltuk. Már itt rá kellett döbbennünk, hogy a Cartographia által kiadott térkép hazudós, mert gyakorlatilag a Sokoró északi része teljesen be van építve. Győrújbarátra érve a nagy kereszteződésnél vetettük be magunkat az "ősrengetegbe" és jutottunk el a kilátóig és a kis kopjafáig. A dombtetőn többen eljátszottak a gondolattal, hogy a Delta hóviharral küszködő felfedezőjéről egy jobb és modernebb beállításban vennének fel új jelenetet, annyira hordta a havat a szél. A tetőn a hőmérőink szélárnyékban mínusz nyolc fokot mutattak. Tovább a Pap erdőben. Megtekintettük az újonnan épülő lakópark helyét, ahol a domtetőről lezúduló víz és sártömeg még rengeteg gondot okoz majd a boldog lakástulajdonosoknak. Közben csatlakozott hozzánk egy újbaráti kolléga is, aki minden évben ekkor indul óévbúcsúztató túrára Tényő felé, családját otthonhagyva . Szimpatikus ember volt, szimpatikusságát a nála lévő körte- és finn ánizspálinka pedig nagyban növelte. Gondolom az otthonhagyott családtagok és ismerősök ekkoriban ébredhettek és konstatálva a Győrben dühöngő hóvihart, folyamatosan zaklattak minket mobilon. A gerincen kívül ebből mit sem éreztünk, bár az egyik ismerősünk fél órával később Győrújbarátról indult utánunk, de nem találta meg a nyomainkat, mert betemette a hó. Újab etap. A rádióadó tornya, aztán kis kaptató után a Béke emlékmű, majd a nagy betonhengerekből -nem, nem és nem: csúszózsaluzós technika!- összetákolt geodéziai mérőpont (Made in Hungary, 1977). Itt a tetőn kipróbálható volt, hogy mennyire tud fújni a szél, ha úgy istenigazából fúj -gyakorlatilag nem bírtunk széllel szembe fordulni. Szimpatikus útitársunkról itt kiderült, hogy önjelölt öko-Robin Hood is, mert az erdőben ész nélkül berregő motorosok életét rendszeres sétái során az útra keresztbe huzigált alkarnyi vastag ágakkal keseríti meg. Majd elhangzott egy urbán legenda is, ami szerint a geodéziai mérőpont azért ekkora, mert korábban a Szabad Európa Rádió zavaróközpontja működött itt. (Szerintem erre a rádióadó jobban megfelelt.) Az viszont igaz, hogy a domb oldala a rádióamatőrök mekkája, mivel közel s távol ez az egyetlen nagyobb hupli a pannonhalmi halmot leszámítva. A Szurdik felé menet láttunk is egy kunyhót Nyúli Rádióamatőr Egyesület táblával az oldalán. Elköszöntünk alkalmi útitársunktól és Tényő-Nyúl földútról egy kis csapásra felkanyarodva a nyúli szánkópálya tetejéhez érkeztünk. Itt többen Pearry, Scott és Amundsen nevét vették a szájukra, mivel a nem megfelelő öltözék miatt csontkeményre fagytak a trapézfarmereik, a cipőbe felülről befolyt hólé pedig belülről áztatta át a zoknijukat. Ők voltak, akik feladták és lesétáltak Szél Fiai Fogadóba. A többiek pedig csúsztak egyet/kettőt/hármat 10 literes szemeteszsákjaikon a teljesen kihalt lejtőn a mintegy harminc centis porhóban. Aztán végül mindenki a Szél Fiaban gyűlt össze, ahol különféle rémtörténetekkel borzolta a kedélyünket a tulajdonos (a szakácsa nem ért ki Győrből reggel óta) és az alkalmanként hollétünk felől érdeklődő rokonság (Győrből nem engedik ki a buszokat. Menetrend gyakorlatilag nincs. Jegyre adják a tejet.) Ittunk inkább egy pár kancsó vörösbort (nem olcsó a hegyen: 400 Ft/2dl), majd kivörösödve jutottunk le a Hegyalja útra a megállóba. Közben kiderült, hogy egy busz azért kiért,mert szembejött velünk egy halom ember, akik borozni jöttek a pincékbe. Lent kiderült, hogy valóban nincs busz (9 és 11 között nem jött egy darab sem) viszont egy tényleg a faluban van, mert a sofőr otthon ebédel és minden körülmények között kijön a városból. Na így jutottunk haza. A buszra várva még megismerkedtünk a falu bolondjával, aki erőszakkal becipelt mindenkit egy kis ház tornáca alá, nehogy megfázzunk. Konklúziók: Nem kell magashegyre menni ahhoz, hogy jó sok hóban elmerülve szenvedhessünk. A jó társaság minden bosszúságért kárpótol. A városi és a vidéki hóvihar nem ugyanaz. Szánkózni jó. Még ítéletidőben is. A Sokoró turistajelzései korrektek. A táblákat hiányoljuk, de az máshol sincs nagyon. Városunk nincs felkészülve a havazásra.   | ezt gyeregyuri írta [12:04]

2006. január 4., szerda General Polóbolt Újabb fícsör a Gyere Gyuri stábjától! Lehet rendelni pólókat. A dolog még egészen kialakulatlan, de már van fent 3 verzió. Mindegyik szubkulturális kötődést fejez ki. És annyira lusták vagyunk, hogy a blogajánlóba csúszott a bal oldalon, pedig színes-szagos animgiffel kellene reklámozni. Még mielőtt kritika érné a házunk elejét, hogy a médiahacker Tomcat nyomdokaiba léptünk, leszögeznénk: a szerkesztőség tagjainak egy része már a rendszerváltás tájékán egyedi pólókat festett megrendelésre metálbéláknak, szerepjátékosonak, meg mindenféle kerge embernek és az akkor indult Manu-Arts hálózat is majdnem beszippantotta őket. De aztán nem. És most a szerkesztőség másik része aktivizálta magát. Az amelyik ecset helyett Photoshoppal fest. | ezt gyeregyuri írta [23:11]

2006. január 3., kedd General Újra teuton techno a Mediawaven Most, hogy városunk közelebbi kapcsolatba került északi szomszédaink hősi metáljával szilveszterkor, már nem lesz nehéz megemészteni a Corvus Corax előadását sem a MEDIAWAVE - Fényírók Fesztiválja nyitónapján. A srácok jártak már városunkban 1998-ban. Erről így emlékeznek honlapjukon: "The 30th of April we played for the first time after 9 years in Hungary. We were invited to play at the Mediawave festival in Györ. We played in a former Synagogue which was transferred into a concert hall. The Hungarian people are an amazing audience. We had loads of fun using the words "köszönem szépen" and "villamos" again and to hear the sound of the Hungarian language. A part of our fee we traded for Hungarian Salami." Én arra emlékszem, hogy bőrgatyába öltözött emberek síppal-dobbal és kecskedudákkal az őrületbe kergették a magyar közönséget a zsinagógában. Marton László Távolodó ezt írta róluk anno, 98-ban a Mancsban: "A berlini Corvus Corax nyitott ... Erről a zenekarról az a hír járta, hogy középkori zenét ad elő, meg úgy is él. Vélhetően vásárokon, bulikon és különféle mészárlások alkalmával játszhattak anno ilyen zenét - hasonló intenzitással és ancúgban. Bőrök, dobok, dudák, sípok, úgy egyáltalán, működött a korhűség, talán még a füstgépet is tolerálom, csak hagyták volna békén az ásványvizet. De nem. Álljatok fel, gyertek előre, üssétek a ritmust - emígy kedvére kibarbárkodhatta magát a közönség is. Volt öröm. Meg volt, aki szimplán prenácinak aposztrofálta a produkciót, ami persze még egy zsinagógában is túldimenzionált gondolat."  Azóta csak durvább lett az 1989-ben alapított csapat. Még több zenész -még több duda- még több táncos, még sötétebb középkor. Manapság nálunk a régizenének becézett műfaj nem valami kifizetődő, de a germán kollégák mégis jól megélnek belőle. Lehet, hogy ott nem érvényes a két dudás nem fér meg egy csárdában hüvelykujjszabály és ez lenne a titok nyitja? Vagy az, hogy az egyetlen, Carl Orff miatt széles körben ismert, már-már kommerciálisnak mondható, középkori mű, a Carmina Burana vágánsdalait dolgozták fel a saját szájuk íze szerint? Áprilisban mindenre fény derül. Plusz az is, hogy lehet-e batyusbált tartani több ezer embernek a Rába partján és, hogy a csángó techno (moldvai népzene) kurd népzenészekkel súlyosbítva felveszi-e a versenyt a germánokkal... Ui: Ja, és a teuton techno kifejezés copyrightja Vágvölgyi B. Andrásé. Multimédia keskenysávon és szélessávon.   | ezt gyeregyuri írta [18:15]